Napkorong

A halál
a halál ott van ahol az élet
láthatatlan széllel bélelt
benne van fényben sötétségben
lebeg felhők felett a kékben
a szivárvány minden színében
az óceánok tengerek folyók vizében
a korálok kagylók gyöngyszemében
sivatagban csillogó homokszemcsékben
megbújik kősziklák kráterek között
ott is ott van ahol a vízözönök
Hegyek bércein a síkságokon
erdők fái között szellőként oson
városok falvak házi között vándorol
Vágig simul utcai betonon
mindenhol ott van tettre kész
nem támad mint ellenség
csak lesben áll vár és vár
várja míg a faágról levek
pergetik a színekkel telt életet
mert az életet méltósággal tiszteli
bár útját olykor ketté szeli
meggondolja még maradhat
nem veszi el odább ballag
nem kell neki könny se bánat
nem kenyere öröm bolondság alázat
nem barátja virágnak fűszálnak
kaszálónak búzatáblának
nem vonzza fény a csillogás
nem kedvel kunyhót sem palotát
hagyja lángoljon szenvedély szerelem
tomboljon düh gyűlölet a szíveken
éljenek gazdagon vagy szegény
nem szédíti pompa kincs
neki úgy is jó ha soha semmije sincs
neki egy a dolga:
mindenhol ott legyen mikor az élet
a végső reményt feladja
akkor jön a haláltánca
egy szív dobbanása csendül
fáradt testben belül
ritmusosan, ahogy a dob perdül.
rezdül a lég ahogy halad
minden hang az érfalhoz tapad
már ezer cigány húzza
feszül a hárfa húrja
nem csak a dob pereg
a tüdő is zihál odabent
egyre gyorsabban verik a dobot
dobhártyán őrültként kopog
minden idegszálon rezzen
most a vonó sír fel éppen
táncát oly vidáman lejti
ritmusát el nem téveszti
kecsesen libben a holdfényben
majd serdül fordul egy léptben
örvénnyé gyorsul a forgás
egy fél szempillantás
még élvezi a zene ritmusát,
az örvény közepén suhan át
hatalmukba kerítik égi fények.
huss elillan vége a zenének.