|
 Vendég: 28
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Egyre erősebben érzem a szorítást.
A torkomban gombóc, az íze savanyú.
Már egész testemen kéregnyi borítás
A félelem, hogy életem ily sanyarú.
Szólnék, de bénítja hangom a rettegés,
Ledermedt tarkóval készítek mérleget.
Jó-e a hallgatás, rossz-e a megvetés,
Kell-e, lehet-e élni így egy életet?
Mellkasom is szűkül, szétfeszíti szívem,
A levegőt is egyre apróbban veszem,
Mert már semmim nincsen, hiszen minden kincsem
Amim valaha is volt, elveszítettem.
|
|
|
- március 10 2017 07:32:33
Mélyen át tudom érezni ezt az állapotot kedves Zita, csak más aspektusból kifolyólag. "A félelem, hogy életem ily' sanyarú". Ez viszont végtelenül szomorú és ezen változtatni kell(lene)
Nagyon jól átjön a mondanivalód!
Szeretettel gratulálok: Évi |
- március 14 2017 14:08:12
Köszönöm, kedves Évi, de ez a pánikolós típus nem én vagyok szerencsére  maga a pánik az, amit megírtam, hogy mi megy végbe bennünk, amikor bekövetkezik. Mert azért életünk során bizony előfordul, gyakran...ahányszor csak kapcsolatot, vagy rokont veszítünk el, érzelmileg, vagy fizikailag is akár. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
