|
 Vendég: 35
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Valód a kortalan szépség ecsetje simítja,
örökkön káprázó képed igézi városod fölé,
fény-karod az ég kékjébe emeled,
láncaid a tegnap foszlatta köddé.
Évszázadok talpazatán állsz mozdulatlan,
könny, - és kacaj hullámai verdesik lábaid,
veled éled a gyógyuló remény,
háborúk sodrába tűnt korok eszméi őrzik álmaid.
Nemzedékek sóhaja libben újjászülető napjaid felett,
földedre érkező vándor útját talányos jövője felé vezeted.
Vágyálmok színeit szórja a messzeség,
te kitárod a lehetőségek kapuját,
rezzenéstelen arccal, halk magányodban pihenve
suttogod fülünkbe a szabadság himnuszát…
|
|
|
- március 12 2017 08:17:27
Mennyire igaz minden sorod, gondolatod! A múlt emlékei és a jövő reményei....Nagyszerűen körülírtad a problémát és verseddel az ezzel járó, aggódó érzést is! |
- március 12 2017 10:28:24
Nagyon tetszik a " Szabadságszoborról" írt veresed!
Gratulálok: Maria |
- március 12 2017 12:00:19
Kedves Bea!
Versed, kifinomult érzelemmel közvetíti a szobor valós küldetését.
Szépen megfogalmaztad!
Üdvözöllek szeretettel: gufi  |
- március 12 2017 19:12:20
Kedves heaven !
Versed szépen hangzik,nagyon szépen,mintha írodott volna nagyon régen.
Mert aki ismeri a mai helyzetet az kiábrándulva olvassa ezt a verset.
Gratulálok
Tibor |
- március 13 2017 10:58:47
Köszönöm mindenkinek a véleményeket. Régebben íródott a vers magja, néhány mondat és szó lett csak kicserélve. Nem politizálok, de értem, miről beszélsz kedves Tiberius... |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
