Napkorong

Hallgatagon megyek hazafelé,
ballagok, gondolataimba merülve.
Egyszer csak azt veszem észre, hogy egy
kicsi rigó velem pöröl felbőszülve.

Torkomra fagyott a szó, szívemen kő ül-
Oh, Te! Csak mész komótosan, csöndben,
út porába süppedt nyomokat követve.
Nézz rám, ide, csak egy kicsit, csöppet!

Föl, föl! Nézd, felébredt a természet!-
S valóban, rügyek fakadtak a faágon,
arany fonalat szőtt a napsugár,
madarak párjukkal daloltak a fákon.

Belobbant a kikelet, vonult pompával,
színorgiával, illattal, fénnyel.
Elkísérte őt a lepke, a hétpettyes,
magára virágos ruhát fércelt.-
-
Maradj még egy kicsit! Mellém, ülj le ide,
bújj hozzám, ölelj át, s mondj egy mesét!
Szelíd szellő, honnan jöttél? Zengd fülembe!
Csobogj patak! - Már hallom a zenéd!

Hozzászólások

Deak Eva - március 22 2017 09:38:14
Kedves Zsuzsi! Beszédes keretbe foglalt tavasz ébredés, színes, vidám érzéséket kelt bennem. Már szívesen hallgatom a madarak énekét, csicseregnek és a tavasz előcsalogatja a természet rendjét.Előbujunk mint a bogarak, rügyek és jó tudni, újra itt és megértük, együtt örülhetünk a csodának. Nehéz telet hagyok magam mögött és annál inkább örülök ilyen szépséges soroknak mit olvashattam Tőled. Szívvel, szeretettel. Éva

Magdileona - március 22 2017 11:24:02
Csatlakozom Évához - gyönyörűséges, kedves versedet örömmel olvastam, szinte magam előtt látom az egészet.
Szeretettel: Magdi

gyongyszem555 - március 22 2017 11:40:52
Zsuzsika! Olyannyira várjuk már a tavaszt, hogy észre sem vesszük a fától az erdőt! De a madarak dala, hangja újra és újra figyelmeztet, most már hihetünk nekik.

Szeretettel olvastam mindig szép versedet.
Évi