|
 Vendég: 4
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Mit várok az élettől, kérdezhetnék sokan,
S hogy mit vártok az élettől, kérdezhetném sokat,
Kenyérként remény néha egy egy hamis álom,
De bármit is szeretnék azért mindig harcba szállok,
Nem várok semmit csak úgy, hogy magától legyen,
Ingyen szerzett trófeából egy is sok lenne nekem,
Akármit is adjon az ég, azt a kemény munkámért,
Én nem fogok sorbaállni a becsület szobráért,
Nem kell nekem plecsni, aranyérem vagy serleg,
Csak a ritka kiváltság, mit tisztességnek neveznek,
Csak az igazság miért mindig emelt fővel kiállok,
Amíg élek csupán ilyen életet kívánok,
Hogy mit várok az élettől az nem vita tárgya,
Szívet a mellkasokba, s gerincet a hátakba,
Hogy mit vártok az élettől, azt én nem tudhatom,
Csak a saját őszinte utamat folytatom,
S ha talpaink nyomán egyszer összeér a föld,
Legyen egy-két jó barát ki tiszta szívvel köszönt,
A vállamat őszintén majd veregessék meg,
Ne csak úgy látszatból, hogy örülnek még élek. |
|
|
- március 23 2017 09:20:34
Remek, elgondolkodtató versedhez szeretettel gratulálok: Zsuzsa |
- március 23 2017 10:26:23
Elég határozott és fontos tartalmú vers. Először feltárulkozik az alany saját magáról, illetve úgymond az elvárásairól, meglátásairól, végül megadja a jó receptet is: az őszinte barátság, hiszen mindenki maga tudhatja leginkább a saját lélekrajzát, s csak így értheti meg a barátság lényegét és szerepét, csak így működtetheti. Gratulálok, nemcsak a mondanivalóhoz, hanem a szerkesztettséghez is! üdv.: párducos/Árpi |
- március 23 2017 12:56:19
Köszi nektek  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. május 19. hétfő,
Ivó, Milán napja van.
Holnap Bernát, Felícia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
