Árvízet törölnék,
De nem szívja rongyom;
Gyûrûsujjamon is csak...
Könnycseppeim hordom.
Eladnám az Árvízet;
-Ha lételem, -ha nem-
Vennék rajta szárazságot...
Csak egy idõre............ISTENEM!
.
.
.
Nincs nékem Istenem
Se ördögöm-- érzem.
A sok jó elsüllyed, a rossz meg (?)
Csak lebeg a vízen (elõttem).
Csodálatos Árvíz cseppje
Nem hagy engem békén,
Idõ telik - Fáj az emlék,
S trónol a Bú Örömöm székén.
Szemem száraz;
Hiába homályos;-
Könnycsepp bújkál-szárazon,
Nem mosódik - Sáros!
Igyekszik a magamfajta
Elrejteni kínját(!)...
Árvíz marja - mégsem mossa
Medrének hû (Hordalék)-titkát.
Vadul támad szálkás teste,
Nem ér az enyémhez.
Árvíz hozza Hordalékát...
Gyüjti a Penészhez.
Ideadja nékem
Lucskos - mocskos kõit.........
Élõként meghalva-
Mindnyájunkat gyötrik:
a K Ö N N Y C S E P P e k
denes - március 17 2008 16:49:29
Kicsit meglepõ verssorok, el kell vonatkoztatni az Árvíz valódi jelentésétõl. Ez maga a költészet, a szavak és érzelmek furcsa játéka.
holdangyal - március 17 2008 21:45:59
Köszönöm denes, hogy Te mindig figyelsz!!! Õszinte kritikára van itt mindnyájunknak szüksége, ami ELÕREhaladást eredményez, s Bátorít SZÓLNI! Figyelek én is Mindannyiótokra, ......(csak még kevésbé bátorkodtam "szólni".../holdangyal
krisztina - március 17 2008 21:50:06
Szia
A könnycsepp, a lélek árvize.Kell.Kell, mint a mosoly, mint az éltetõ levegõ, hogy kimossa mindazt ami fáj.Versed gyönyörû:Szeretettel:Kriszti
kormi37 - március 18 2008 18:45:47
Nagyon szép és nagyon szépen játszol a szavakkal. Grat.
Szeretettel:Kormi
