Elköszöntél úgy, hogy nemsoká jövök,
egy-két hónap és új utat török,
pedig tudtad, hogy már ez a vég'
nem beszéltél róla nagyon rég"
Vártalak, s a hetek lassan teltek el,
"itt leszek" írtad hamar, s ne felejts el
öt hónap az nem is nagy idő,
ha jöttél volna, a fa kinő!
De így csak száraz ágai maradtak
mennyországba költöztél magadnak
könnyek között búcsúztam, tudod?
Fájni fog mondd, eszedbe jutott?
Jó barátom Te csak pihenj csendesen
tovább élsz Te milliónyi versedben
a szíved már soha nem dobban
szavaidnak hangja sem lobban
ElizabethSuzanne0302 - március 26 2017 15:56:32
Ó, de szomorú!!! Szépséges, fájdalommal teli versedhez szeretettel gratulálok!!! Zsuzsa
gyongyszem555 - március 26 2017 16:15:10
Zsuzsikám, sajnos ez nem fikció! Volt egy nagyon kedves szeretett barátom, az egyik amatőr irodalmi klubban ismerkedtünk meg, nagyon jó virtuális kapcsolat alakult ki közöttünk, és két évvel ezelőtt eltávozott. Úgy ment be a kórházba, hogy hamarosan hazamegy, egy pár hét lesz az egész és nem ment haza többé! Minden évben megemlékezem róla többször, mert nagyon szerettem Őt és űrt hagyott a szívemben, de ugyanakkor itt él a szívemben...az emléke. Köszönöm, hogy olvastál.
Szeretettel: Évi
Deak Eva - március 26 2017 16:20:22
Évi! Szomorúan szép versed méltó megemlékezés. Bizony űrt hagy szívünkben ha szeretteink elmennek. Jimmynek nemigen ismertem ezt a számát. Köszönet érte is. Szeretettel. Éva
gyongyszem555 - március 26 2017 18:29:15
Tudod Évike, amikor prózáimban nagy utazást teszek a mennybe a szeretteimhez - anyuhoz, apuhoz és két irodalmár barátomhoz, az egyik Ő - én így dolgozom fel a gyászt. Elképzelem őket ott egy kis szobában tovább folytatják "életüket" a képzeletemben. Nekem ez a legjobb módszer, nem engedem el őket soha! Köszönöm szépen, hogy olvastál.
Szeretettel: Évi
Tiberius - március 26 2017 21:08:00
kedves Évi !
Szinte sír ez a vers a fájdalomtol amit olyan szépen leírtál
Szeretettel gratulálok Tibor
gyongyszem555 - március 27 2017 00:16:33
Igen, kedves Tibor, nagyon fáj a hiánya. Annyira vártam vissza és ő szerintem ezt érezte - már utólag visszagondolva rá -, hogy nem jön vissza többé. Nem szeretett a betegségéről beszélni, sőt nekem is megtiltotta. Nem szerette, ha sajnálják. Nagyon odázta ezt a kórházi ápolást, ez már a végstádium volt, amikor be kellett mennie. Utólag visszaolvasva a verseit, a sorok között mindegyik versében ott volt eldugva a fájdalom amit érzett, de nem mondta senkinek, talán csak a feleségének.
Köszönöm szépen, hogy olvastál.
Szeretettel: Évi
brendon121 - március 28 2017 09:33:00
Gyonyoru vers!
Zsuzsa
