|
 Vendég: 125
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Szél fújja arcomba
a tavasz üde zöldjének illatát,
romlatlan, hibátlan
minden rügy és élni vágyó ág.
Mégis köröttem leng
a bánat, szomorúság,
hiába itt az újrakezdés,
hogy minden élni vágy'...
Mindig van valami, mely
visszahúz, megtör,
amiből nem tudom, lesz-e kiút,
nemcsak sírgödör...
Mi lesz a vége... rejtély,
de a tudat addig is meggyötör.
A hídhoz érve beledőlök a szélbe,
magam vagyok, sírhatok.
Gallérommal takarom arcom,
sós könnyeimtől amúgy is...
a nagy semmit láthatom. |
|
|
- március 29 2017 14:41:51
Nagyon szép vers! Gratulálok! Zsuzsa |
- március 30 2017 10:38:22
Hmm... érdekes és nagyon képies a versed, jól kivilágítottad, amit nekünk látni kell.
Jó és így gratulálok:
KíberFeri  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
