|
 Vendég: 54
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Szemem előtt a világ ódon, vastag füstben áll,
Tekintetem azon át a meszességbe pásztáz,
Nyílik ott még csodás, tarka szirmú virág,
A szél ha erre hozza néha érzem az illatát,
De nem az én kertem éke, ő más föld reménye,
Csupán egy ritka kincs valamely üres vitrinbe,
Szem előtt van a lényeg, csoda amit el nem érek,
Az engem sorvasztó vágy börtönében élek,
Hideg tavaszi éjszakákon átfagyott padokon,
Didergő szívvel fekve, az ég tükrét kutatom,
S azt kívánom majd, ha egy hullócsillag zuhan alá,
Vigye a pokol mélyére az összes ilyen éjszakát,
Sok már a szívnek, ahogy eltemet ez a szmog,
Miközben elhiszem hogy élek, de majd belefulladok,
Sok már a szívnek, túl sok a gyilkos fájdalom,
De ha virágom szirmait nézem, önként is vállalom,
Gondolj rám virág, mikor a könnyeim hullajtom,
Mert a szívem beleszakad oly nagy a bánatom,
Gondolj rám virág, mikor a síromat borítod,
Legalább földként jelentsek, gyökereidnek otthont. |
|
|
- április 01 2017 11:40:30
Szép, elgondolkodtató versed köszönöm, hogy olvashattam! Zsuzsa |
- április 03 2017 10:48:24
Gratulálok szép versedhez. Szeretettel - Szfűz |
- április 04 2017 14:21:17
Köszi nektek  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
