|
 Vendég: 75
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Elfoglalok egy parányi teret,
Minden percben levegőt veszek,
Enni kérek ha korog a gyomrom,
Itallal gyógyítom minden bánatom,
A szemem kékes a hajam barna,
Nem nőttem meg túl magasra,
Vágyaim érnek csupán az égig,
De elbukok mindig a félút feléig,
Próbálok én is valahogy úgy létezni,
Mint aki nemcsak egy utolsó senki,
A helyem keresem valaki mellett,
De mindenhol több akad aki megvet,
Pedig az én szám is csak beszél,
Ó az én szívem is ugyanúgy remél,
Nem vagyok se több se kevesebb,
Csak egy ember aki életre született,
Ereimben sötétvörösen buzog a vér,
Egy lélek lakik a testem mélyén,
Ha, nem ver a szívem halott vagyok,
De amíg dobog még élni akarok,
Kereshetsz ha meg akarsz találni,
Ugyanitt fogok mindig rád várni,
Szavak nélkül sehogy sem érthetsz,
Ha meg akarsz ismerni inkább kérdezz,
Szükségem van rád, oly szűk ez a világ,
Nem véletlen talán, hogy te találtál rám,
S bár az életem olyan, mint halottnak a csók,
Mégis élvezem minden percét mikor veled vagyok.
|
|
|
- április 06 2017 08:44:45
Csodálatos, vágyakozó versed szeretettel olvastam! Gratulálok! Zsuzsa |
- április 06 2017 23:31:04
Köszi  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
