|
 Vendég: 107
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Szemeidtől meggyógyulok
és úszom,
egymást tartjuk,
egymásnak tatjuk a meleget.
Az éjben,
lehet csak azért, hogy ne félj,
mellém bújsz,
s én nem kérdem: honnan jöttél,
Te sem kérdezed azt, hogy szeretlek-e.
Íme, így telnek napjaink, s ahogy telnek
egymásután jönnek az éjjelek, csak jönnek és jönnek...
De, ha még a karjaimban akarlak tartani,
akkor álmodnom kell, és sokszor meg is teszem.
Olykor egy másik nap történésével szembesülünk,
egy másik éj kopogtat be hozzánk,
hogy meggyőzzön minket arról,
hogy milyen gyönyörű az ég,
álmainkon keresztül megmutatva, a másik szemével azt, hogy túl magas. |
|
|
- április 06 2017 21:26:57
Elgondolkodtató, szép versed szeretettel olvastam! Gratulálok! Zsuzsa |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
