|
 Vendég: 96
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
A Nap bíbora alig csordogál,
szétfolyik az ég sötét bársonyán.
Harang int búcsút az alkonyatnak,
csendet áhítva a lélek hallgat.
Bimbós ágak közt kóborol a Hold,
végtelenbe tűnt minden ami volt.
Az éj karja mély álomba ringat,
képzeletben visszatér a tegnap.
Csillag fénye hull a háztetőre,
a Föld pörög forog, körbe-körbe.
Kakasszóra ébred az arany Nap,
reggel az élet új erőre kap. |
|
|
- április 07 2017 15:41:26
Meseszép, Marikám!
Szeretettel olvastalak és gratulálok!
Évi |
- április 07 2017 19:46:28
Kedves Mária !
Meghatóan szép a versed,finom érzelmekkel,szeretettel olvastalak
mint mindig...
Tibor |
- április 08 2017 11:27:15
Simogatta lelkem a versed minden sora..olyan mint egy szép altatódal  Gratulálok |
- április 08 2017 20:03:00
Ez tényleg szépen lett megfogalmazva, a szófűzése remek. Az éjnek is megvan a maga varázsa, holott legtöbbször és leginkább a sötét oldal tetteit és rémképeit szokták társítani hozzá, pedig egyszerűen csak energiahiányból fakad minden tőle való. Gratulálok! üdv.: párducos/Árpi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
