|
 Vendég: 114
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Mikor beköszönt az ősz
karjába zár a bús eső,
átöleli lelkemet,
a zord idő így eltemet.
De érzem én, kísért a múlt,
valaki sír, könnycseppje hullt,
egy hosszú szerelem miatt,
lelke szomorú, riadt.
Elbújik ott szavak felett,
nem vallja be, mert nem lehet,
a bús esőt csak szél sodor,
a szíve mélyén búskomor.
Sok őszünk, de messze már...
érzésem olykor rá talál,
esőt őriz a homlokom,
pergő szeme a homokon.
Homokórában a porszemek,
feleződnek... én hol legyek?
Mit vesztett számolgatja, és
lehet magányosabb, mint én. |
|
|
- április 08 2017 09:02:29
szép őszi vers, kissé szomorkás hangulattal Nagyon tetszett a mondanivalója. Gratulálok. szinci |
- április 08 2017 11:21:29
Ó...de szép... Nagyon megfogott..gratulálok! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
