Nem tudhatod mit éreztem akkor,
amikor a mosoly átkarolt,
azt hitted, hogy én már újból alszom
éreztem, hogy kicsit rám hajolsz...
gyengéden és szeretettel néztél
hitted azt, hogy nem láthatlak én
kissé, hiszen még egy kissé féltél
nem tudhattad, válaszoltam, s szép
gyöngyházfényű ezüstös e hajnal
azt súgja, hogy összetartozunk,
együtt fogunk megvívni a bajjal
soha többé nem lesz rossz szavunk...
Átértékelődött élet szép lesz
csodásabb mint ami eddig volt,
tudom, minden egyes percben féltesz
szerelem az soha sem titkolt...
Egy nap, vagy kettő, talán több év is
nem tudom, de nem is érdekel,
minden percben fontos lesz a lét is
madár dalol, együtt énekel
velünk igen, trillázik a fényben
azt suttogja, élni csuda jó!
Megmártózunk minden földi létben
és majd indulni az útra, jó!
Egy az utunk, indulhatunk együtt,
az sem baj, ha előbb érkezem
elkészítem mennybéli kis fészkünk
drága léted ott is fényezem!
ElizabethSuzanne0302 - április 17 2017 13:11:06
Gyönyörű versed köszönöm, hogy olvashattam! Kellemes ünnepeket! Zsuzsa
gyongyszem555 - április 17 2017 15:17:06
Köszönöm szépen Zsuzsika, hogy olvastál, örülök, hogy tetszik.
Szeretettel: Évi
Tiberius - április 18 2017 02:13:56
Kedves Évi !
Mikor valaki átkarolva föléd hajol,ne törődj a gonddal.Te még túl fiatal vagy
tervezni előre,kiábrándulhatsz ha itt maradsz örökre )
Szép versedhez szeretettel gratulálok : Tibor
KiberFeri - április 20 2017 15:21:56
Huh, de szép lett!
Vivát!
KíberFeri
