|
 Vendég: 95
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Nehéznek érzem a testem,
Mikor gondok nyomják vállamat,
Hová cipelem e terhet?
Fájdogáló lelkem tőle feldagad,
De levetni az út közepére,
Nem, azt soha nem tehetem,
Lehetetlen úgy löknöm félre,
Hogy közben még szeretem,
Mert bármily nagy is e kín,
Parányi szívem úgy akarja,
Mint vizet a kiszáradt ín,
S csókot a szerelmes ajka,
Akármilyen súlyos is a nyűg,
Viszem még, mert vinni akarom,
Sosem leszek erőtlen elnyűtt,
Míg a sorsom súlyát vállalom,
A kocka el van vetve, eleve eltervezve,
S a gyalázat sebeitől elgennyesedve,
Bármit vess is végül majd szememre,
Nem fordulok vissza az édenkertbe. |
|
|
- április 24 2017 06:11:13
Gyönyörű szép sorsversedet szeretettel olvastam: Zsuzsa  |
- április 24 2017 11:35:15
Sorsunk súlyos kereszteket mér vállunkra, amit cipelni, tűrni, viselni kell. Járjuk tovább sorsunk útját és reménykedjünk, hogy jobb, szebb következhet. Persze, tegyünk is érte.
Gratulálok lélekérintő versedhez. Szeretettel - Szfűz |
- április 24 2017 17:01:29
Köszi nektek |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
