 I
Ha nézlek, szemem szemedrõl alig téved.
Igézõ tekinteted az agyamba fúródik,
S ott, csendesen letelepszik.
Mosolyod lelkem vidulása,
Te magad szívem dobbanása.
Ezt a szívem, s lelkem érzi,
De az eszem nem engedi.
,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,
De én is Az éjjel lepje meg álmodat,
Bársonyos nyári fuvallat,
S simogassa lágyan arcodat.
A hold halovány fénye csókot adjon,
S hogy ki ne maradjon,
Tücsök szép éjjeli zenét adjon.
Kívánom, az édes álom, magával ragadjon.
Friss legyen reggeli ébredésed,
Legyen csak jó a kedved.
Ha nem is az elsõ gondolatod,
De én is legyek, a jó barátod.
,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,
Ezerszer talpra állok ha kell,
Tragédia, bánat hiába lök el.
Talpra állok jó barátom, s segítek neked,
Hogy könnyebb legyen az életed.
Gondom, s bajom teszem félre,
Ha szükséged van e szívre, s észre.
Itt vagyok, csak vegyél észre!
Egy támaszt, s vigaszt,
Ki segítséget soha nem mulaszt.
,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,
Álmomban szép rózsát szakítottam,
S azt néked adtam.
Hallani véltem kedves hangod,
Mint mondod:
Köszönöm a virágot.
Majd forró csók után,
Mint felhõ nyári zápor után,
Szertefoszlott az álmom,
S csak most látom,
Messze vagy nagyon. |
|
"Ha szükséged van e szívre, s észre.
