|
 Vendég: 122
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Charlotte von Ahlefeld
(1777-1849)
Vergänglichkeit
Vergänglich ist das festeste im Leben -
Was trauerst Du, dass Liebe auch vergeht?
Lass sie dahin in's Reich der Zeiten schweben,
Leicht, wie des Lenzes Blüthenhauch verweht.
Doch halte fest ihr Schattenbild im Herzen,
Und segne dennoch freudig Dein Geschick,
Schliesst auch sich eine Reihe bittrer Schmerzen
An Deines Glückes kurzen Augenblick.
Du hast gelebt, denn Liebe nur ist Leben!
Sie nur allein webt um den dunklen Traum,
Dem wir den Nahmen unsers Daseyns geben,
Der höchsten Wonne glanzerfüllten Saum.
So zürne nicht des Schicksals finstern Mächten,
Wenn sie des Lebens Sonne Dir entziehn.
Nicht ewig lässt sie sich in unsre Bahn verflechten,
Ach, sei zufrieden, dass sie einst Dir schien.
_________________________________________
Múlandóság
Az élet – múlik. Íme, fő szabálya!
Szerelmed is… Mit búslakodsz tehát?
Hagyd ellibegni múlt idők honába,
Miként tavasszal szirmok illatát.
Ám jó, ha emlékét szívedbe zárod,
És sorsod áldva tölt el a derű,
Mert pillantásnyi, kurta boldogságod
Majd kín követi, fájó, keserű.
De éltél és szerettél… Ez az élet!
Szerelmünk sző csak álmokat körénk,
S mi felruházzuk nevével a Létet,
Az édes terhet, mely csupán miénk.
Ne légy sötét erőkre, Sorsra mérges,
Mert élted Napját majd kioltja ő.
Az életútra ráhatása véges,
És örvendj: voltál egyszer élvező…
* * * * *
|
|
|
- április 28 2017 06:28:10
Gratulálok remek fordításodhoz! Zsuzsa |
- április 28 2017 12:36:59
pont ma olvastam ezt a nap... nem tudom említhető |
- április 28 2017 13:34:01
EliSu, köszönöm szíves gratulációd!
Dávid |
- április 28 2017 13:35:35
Kedves Andrea, köszönöm szíves érdeklődésed!
Örülök, hogy olvastál, és talán tetszett is a fordítás, meg a téma...
|
- április 29 2017 03:35:28
Utolsó és most már maradó  verzió...
Mulandóság
Az élet múlik. Ez legfőbb szabálya!
Szerelmed is... Hogy ez szíven talál?
Hagyd ellebegni múlt tavasz honába,
S virágillatként lengén messze száll.
Ám jó, ha emlékét szívedbe zárod,
És sorsod áldva tölt el víg derű,
Mert pillantásnyi, kurta boldogságot
Majd kínözön kísér, a keserű.
Te éltél, mert a szeretet az Élet!
Sötétlő álmot az sző csak körénk,
S mi ezt az álmot hívjuk Létezésnek,
Egy édes terhet, mely csupán miénk.
Ne légy a Sorsra bősz, sötét erőre,
Ha majd kioltja Napod sugarát.
Nem vitte pályád bár mindég előre,
De örvendj: fénye egykor hullt reád.
* * * * * |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
