A nap úgy hullott alá,
mint a hegyr?l leguruló k?.
Helyén nem maradt más,
csak sok szomorú felh?.
Puha, lágy sötét bársony
borul rá az égre,
Lustán felkúszik a hold,
ennek a napnak is vége.
Elcsendesedik minden,
halványodnak a fények,
millió csillag tündököl,
nézz fel az égre!
Hírtelen, lágy szell?;
fut végig a parton,
s édes borzongás tölti el
minden tagom.
Reszketek, mint nyárfalevél,
melyet elfújt a fülledt nyári szél.
Félek, hogy nem marad meg ez a béke,
félek, hogy nem marad gyermekeinknek
semmi örökbe.
