Homályos a szemem, de sírni nem szabad,
Kergetem a búfelhõt,kisütött a Nap,
Finom kezével keresgéli arcomat,
Megnyugszom és odaadom magam,
Behunyom szemem,de látom a fényt,
Sötét mezõn kis aranyló csillagok,
Nem nyitom ki, mert így érzem melegét,
Öröm tölt el, hogy újra rám is ragyog.
sziszifusz - március 18 2008 15:44:45
De aranyos a versed. Tényleg! Én is éreztem már a napon, a becsukott szememben a kis aranyló csillagokat!
De a vers mélyén szomorúságot érzek, amit kedvesen társz elénk!
