|
 Vendég: 91
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Zaklatottan csoszogok hazafelé,
fájó gondolatok kavarognak bennem.
Milyen jó élni! - Eszedbe jutok vajon,
ha majd megpihenni, a mennybe mentem?
Még kapaszkodok- álmodik redőző,
ám még nem öreg, zöld vágyakozó szemem.
Nézd! A csipkés hegyormokat még hó fedi,
sóvárogva nézem, könnyemet nyelem.
Aztán itt a kék tó. Most csöndes, békés,
gondjaim kámforrá válnak, szétfoszlanak.
Lehull lelkemről az a rút, szoros béklyó,
ábrándjaim a széllel kalandoznak. |
|
|
- május 03 2017 07:41:58
Addig, amig az embergondolatai tudnak kalandozni, a képzelet szárnyán oda tud repülni ahová akar, addig szép is az élet.
Szeretettel olvastalak Zsuzsa és gratulálok nagyon szép versedhez.
Évi |
- május 04 2017 14:55:50
Kedves Zsuzsa !
Tetszett a versed,szeretettel gratulálok : Tibor |
- május 04 2017 15:18:46
Az a legremekebb, hogy a mi fajtánk képzeletben is sokkal többet él meg, mint sokan azok közül, akik tényleg megtehetik.
Nagyon átéreztem.
Szeretettel: Magdi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
