|
 Vendég: 102
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Neveltek engem
gyermekkoromban
félárva és szomorú voltam.
Szigorral, veréssel,kemény szavakkal,
de ettől én sohasem sírtam,
daccal válaszoltam.
Edzettem akaratomat,
saját magam neveltem magamat.
Hallgattam végtelen türelemmel,
felnőtteknek engedelemmel.
Őriztem sok lelki sebet,
de évek során sok behegedt.
Megbocsátani? nem lehet,
bosszút állni nem érdemes.
Kerestem az igazságot,
megvetettem a világot,
mely tele volt hazugsággal,
nem fizetett boldogsággal.
Szerényen, de sikerekkel
elképzelt józan tervekkel
leéltem az életemet,
gyűjtöttem életbölcsességeket.
Ne vesd le lelked köntösét,
gyalázatot hoz a meztelenség.
|
|
|
- május 04 2017 03:47:21
Bölcs szavaidat, mely értékes verssé alakult szeretettel olvastam. Téged keménnyé tett az élet, de a szíved, lelked a helyén maradt.
Gratulálok - MINDENHEZ - amit az élettapasztalataiddal szereztél.
Szeretettel: Évi |
- május 04 2017 09:42:29
Remek gondolataidat, bölcs versed szeretettel olvastam. Sajnálom, hogy így alakult. Szomorú történet : Zsuzsa Napsugaras szép napot! |
- május 04 2017 11:08:53
Drága Mamuszka!
Szíven ütött a versed, mert bizony, sok hasonlóság van nálam is. Félárva stimmel, a verés úgyszintén, naponta, mert minden éjjel be****ltem. Veszekedős, problémával tele családban, hogy lehetne kiegyensúlyozott egy gyerek. Én bizony sírtam, ordítottam a nagy verésektől, sőt, éveken át dadogtam is. Csoda, hogy épen maradtam. Már megértem anyámat, hisz ellenére kényszerítette apám egy puskával, mindjárt az esküvő után, hogy menjen vissza hozzá. És erre megszülettem én, a gyűlöletbe.
Szeretettel: Viola  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
