Oly ritkán látlak, mégis betöltöd az ûrt.
Oly ritkán fogod kezem, minden betût
Mégis csak miattad ír le. Minden nap...
Oly ritkán mosolyogsz rám, de ez minden,
Mi ahhoz kell, hogy felkeljek minden reggel.
Oly ritkán érezhetlek, de csak ez a csoda kell,
Hogy elfeledjem a múlt minden fájó emlékét.
Oly ritkán ölelsz, de elég, hogy várhatlak.
Oly ritkán figyelsz, de elég egy pillantás,
S már elhiszem, hogy csak miénk a jövõ.
Oly ritkán csókolsz, mégis te adsz erõt.
Oly ritkán látlak, mégis betöltöd az ûrt.
birlay - március 18 2008 22:15:55
Szia Loretta! A szívembõl szóltál ebben a versben. Hasonlóan érzek most én is. Vasárnap estétõl csütörtökig mindig csak várok, hogy az ûrt betöltse az a valaki akit nagyon szeretek. Várni mégis mindig érdemes, ezt már én is megtanultam. Szép volt. Szeretettel: Birlay
Ariadne - március 19 2008 09:44:38
Tudod loretta, én is hasonlóan érzek
Te nagyon szépen írtad le versedben.
Gratulálok szeretettel!
kormi37 - március 19 2008 11:07:02
Nagyon szép és igaz is. Grat. Aki olvassa ezt át érzi, ahogy én is. Szeretettel:Kormi
