A kis madarak csipognak, s fúj a szél.
Az ablakban egy lány ül ki egyedül él.
A ciklon széle városunkat döngeti.
Tomboló szél házainkat megremegteti.
Egy nõ épp a kutyáját sétáltatja meg.
A kutya a nagy szél miatt nagyon remeg.
A nagy nyomás miatt, a fák meghajlottak.
A felhõk mint, hattyúk a vízben, vonulnak.
A járdák nedvesek a hulló esõtõl,
Melyek könnyedén esnek a fellegekbõl.
A kisebb diákokat már várják otthon.
Tehát, semmi sem történt a mai napon.
krisztina - március 18 2008 22:27:40
Szia
Olyan gondolat csapongó a versed.Hát bizony, durva szél az mi a fákkal dorbézol, de igazad van, mert már lassan annyira megszokjuk a szélsõséges idõt, hogy igen, valójában semmi sem történik.No azért tetszett
Szeretettel:Kriszti
csak-fater - március 19 2008 07:07:40
Szép leíróverset olvashattunk
Végül is tetszett, jól megírtad, pontosan láttam, ott voltam…
Szeretettel:Zoli
gothic_girl - március 19 2008 12:55:17
ez a vers azért is különleges mivel ez az elsõ olyan versem amelyik végig t2 szótagú. vagyis ilyen ritmikus vers féle... a tartalma tényleg sivár. de próbálkozásnak szerintem jó amugy köszi a kommenteket
No azért tetszett
