|
 Vendég: 119
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Naplementék, mosolygó teleholdak,
eszem, mióta tudom, hozzám közel álltok,
felhők, bokrok, a világ összes fája;
lepkék, bogarak, s az összes állatok,
apró csillagvirág, illatos liliomok;
képzeletem s a világ milliárd csodája...
hinné valaki, mennyire hiányoznátok?
Nem hihetetlen - én valahol biztos vagyok
abban, hogy talán nektek hiányozni fogok,
ha egyszer váratlanul mégis köddé válok...
A Nap pihenőre fordul, csökkenti melegét,
szememben kétség, könnyek - szomorú vagyok...
Az ég rám teríti bársony-selyem köpenyét,
míg elalszom, előtte megostoroznak a gondok...
majd szelídülve az alkonyt váltja az éj, a sötét...
s már rég felbukkantak az első csillagok. |
|
|
- május 16 2017 09:37:30
Gyönyörű, szomorkás versed szeretettel, örömmel olvastam: Zsuzsa  |
- május 16 2017 13:44:04
Szomorkás soraid, magukban hordozzák a szépséget!
Vivát!
KíberFeri  |
- május 16 2017 14:54:50
Köszönöm szépen kedves soraitokat, Suzette, Zsuzsa, Feri! Örülök, hogy átment a gondolat...
Szeretettel: Magdi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
