|
 Vendég: 91
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Észak vörös egéről, a napsugár s a láthatár,
Elcsitul, míg álmodom, s át alszom az èjszakát,
Egy szemhúnyásnyi sötétség, nem válhat reménnyé,
A vérem belül vörös tél, mely sosem olvad vízzé,
Millió vágy hajt, de csupán egy végzet mozgat,
S nem választhattam hozzá könnyű utat,
De nehezet sem, és semmilyet sem,
Kéretlen kaptam, csak rám bízták életem,
És átizzadt éjszakákon, midőn válaszokat keresek,
Nem tudom a bennem verő szívvel mit kezdhetek,
Minden édes álmom a pokol mélyére kívánom,
Mert nem hagyhatom el velük végleg a valóságot,
S az ébrenlétben, hatalmas csalódottságomban,
Nem remélek, már az utolsó mentsvár is romokban,
Becsületemre váljék, hogy bármiről álmodoztam,
Az igazságot arról mindvégig pontosan tudtam,
Illúzió volt, sovány vígasz mely éltet hajnalig,
Apró csepp a tengerben, mely bódító, s andalít,
Dél fekete csillagporán, ha a hold dallamot táncol,
Minden beteljesületlen vágyam magához láncol. |
|
|
- május 20 2017 10:09:15
Nagyon szép verset írtál! Szeretettel gratulálok: Zsuzsa  |
- május 23 2017 16:10:05
Sajnos, az álmok olykor csalókák, de időnként beteljesülnek.
Gratulálok versedhez. Szeretettel - Szfűz |
- május 23 2017 17:50:11
köszi nektek |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
