|
 Vendég: 16
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Kedves Olvasóim!
Ennek a versnek az ötlete, az egyik tradíciós Zürichi Magyar Bálon jött, amikor egyedül ülve az asztalnál, néztem a parketten az ünneplő estélyi ruhákban öltözött fiatal, és a már inkább az évekbe jött hölgyeket, amint a szűk szmokingban szenvedő párjaikkal táncolni próbáltak. Mivel sokat közülük a „normális” hétköznapokban is ismertem, érdekesnek találtam e verset, két formában megírni.
Az elsőt, A kikötő- népiesen, azt eléggé közvetlenül, prózaibban, szóval hétköznapiasabban, népiesebben írtam meg.
Utána a másodikat, A kikötő – finoman, inkább sejtelmesebben, líraibban, nem olyan szókimondóan, hanem egy kicsit „becsomagolva” írtam.
Próbáltam egy kicsit a szavakkal játszani, kíváncsi vagyok, kinek melyik tettszett jobban.
A kikötő, népiesen
Az évek lassan elmúlnak már fejed felett
még szerelmesen táncolsz a feleségeddel,
régi emlékek törnek fel a maszka mögött
és harcolnak még most is a fájó szíveddel.
A terem az tele van idősebb párokkal
némelyikük már nehezen rakja a lábát,
idős asszonyok színes estélyi ruhákban
selyem sálak takarják le a ráncos vállát.
A parkett közepén egy mesebeli menyecske
egy fiatal szépség, a meglett asszonyok mellett,
alakja olyan karcsú, mint egy szép partifecske
bécsi keringőt táncolja, mint a „hattyú-balett”.
A férfi valamit a fiatal szépség fülébe súg
a hosszú ruháját fogva lassan elindul,
a teremben hirtelen egy halk morajlás zúg
és minden férfi tekintete utána fordul.
Te bámulva nézed mi is történik körülötted
mennél utána, de a feleségeddel tovább táncolsz,
életedet már nagyon régen őhozzá kötötted
és már réges-régen nem vagy, egy jó „kötéltáncos”.
Lassan belefáradsz a fárasztó táncokba
leülve megelégszel egy pohár vörös borral,
rájössz, sima arcod eltűnt már a ráncokba
vágyaid maradtak, s nem haladtak a korral.
Mucsi Antal-Tóni 2010 Február 10
A kikötő, finoman
A nap lassan elmerül a tenger vizében
hullámok mintha szerelmesen simogatnák,
régi emlékek törnek az ember szívére
elfoglalják vadul mint idegen katonák.
A kikötő tömve lehorgonyzott hajókkal
némelyiken látszik az idő rozsdás foga,
a színesen lebegő tarka kis zászlókkal
sokról már rég lekopott a fiatal kora.
Van még a vízen egy gyönyörű Luxus Yacht
mint a fehér táltos, az igás lovak mellett,
a hajón egy varázslatosan szép zene szól
és a lágy esti szél egy fehér szoknyát lenget.
A kapitány halkan kiadja a parancsot
legénysége szó nélkül felhúzza a horgonyt,
a kis hajó csendesen elhagyja a partot
mint a lemenő nap, otthagyja az alkonyt.
Te csak állsz és nézed a távolodó hajót
integetned szabad de vele már nem mehetsz,
kikötőhöz oda van láncolva a hajód
a lánc az nagyon vastag, szabadon nem ereszt.
Lassan a kikötőre leszáll az éjszaka
szívedbe végre minden újra lecsendesül,
rájössz, elmúlt már életednek az évszaka
és a te kívánságod sem mindig teljesül.
Mucsi Antal-Tóni 2010 Február 10
|
|
|
- május 20 2017 16:11:22
A kettő közül mindenképpen a másodikra teszem én is a voksom. |
- május 21 2017 11:45:40
Köszönöm Ica, az olvasást ... a hozzászólásodat és a véleményedet is...üdv Tóni... |
- május 21 2017 11:46:05
Köszönöm Ágnes, az olvasást ... a hozzászólásodat és a véleményedet is...üdv Tóni... |
- május 21 2017 19:53:31
Gyönyörű szép verset írtál, a második egy picit jobban tetszik! Szeretettel gratulálok: Zsuzsa |
- május 21 2017 21:00:22
Köszönöm Zsuzsa, az olvasást ... a hozzászólásodat és a véleményedet is...üdv Tóni... |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. július 25. szombat,
Kristóf, Jakab napja van.
Holnap Anna, Anikó napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
