|
 Vendég: 3
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Radmilas Marković
Talán 1
Szobámban didereg a meleg,
a kulcslyukam is valamiért berekedt,
a múlt kopogtat befagyott ablakomon,
szobámba lépve, bő köpenyét tárta széjjel,
körülötte nyüzsögtek emlékeim,
feledés-ködfátyol lebbenve lehull,
farkasszemmel néztünk egymásra szótlanul.
Az első fekete kendőben elébem állt:
Én voltam, a bánat, a fájdalom, a keserűség,
A következő a sikereimet sorolta fel.
A harmadik minden napfényt felvillantott,
ami nem sűrűn, de beragyogta életem.
A következő váratlanul széttárta karját:
Voltunk, vagyunk, a jövődben is veled maradunk.
Sírsz, örülsz vagy nevetsz, minket nem feledhetsz
sohasem irányítottunk, te voltál tőlünk erősebb,
őrangyaloddal éld a jelent, velünk lépd a jövőd küszöbét át,
tőlünk, hidd el, tanítót, jobbat sehol sem találnál.
|
|
|
- június 01 2017 21:12:59
Remek a versed drága Marám!
Baráti szeretettel gratulálok bölcs szavaidhoz!
Évi |
- június 01 2017 22:49:38
Nagyon szép, bölcs verset írtál! Szeretettel gratulálok: Zsuzsa |
- június 03 2017 09:44:31
Radmilla , nagyon szép tartalmas vers. szeretettel olvastalak. szinci |
- június 03 2017 11:37:54
Drága Mila!
Mindig nagy örömmel látlak és olvasom szép gondolataidat.
Szerető öleléssel gratulálok - Szomorúfűz |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. augusztus 05. kedd,
Krisztina napja van.
Holnap Berta napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
