|
 Vendég: 9
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Mi közöm hozzá?
Hányszor is mondhatnám,
De nem tehetem, nem!
Hisz oly sokan vannak a szenvedõk,
S a vakok, akik vágynak rám!
Ne vigyek nekik reményt?
Hagyjam õket sötétbe?
Én ember vagyok, s nem a végzet
Ki dob, pusztulás ölébe!
Hívást kaptam, régi éjjen
Egy kéz hozzám ért,
S én éreztem, tudtam
Valami véget ért!
Véget ért a régi én,
A megfoghatatlan reám ragyogott,
S üzente fényének erejével,
Ne félj, én itt vagyok!
Szívembe érzést ontott,
Ajkamra mézédes szavakat,
Melyek összedöntik az emberi
Gonoszság szülte falakat!
Mondhatnám, de nem mondom
Közönynek áruló szavait,
Inkább ölelem ezerszer tiszta szívvel,
Leprás emberek kitaszított vágyait!
Ölelem és csókolom,
Megsimogatom arcukat,
Hogy feledni tudják legalább,
Fájdalomban élt harcukat!
Mosolyom adom nékik,
S a szeretetben élõ Reményt,
Hogy õk is lehetnek, s lesznek is,
Csillagok, a Jóistennek kék egén.
Csillagok lesztek, csillagok!
S én? Egy boldog senki,
Ki megvalósította álmát,
EMBER TUDOTT LENNI! |
|
|
- március 19 2008 13:15:16
Szia!
Õszinte tiszteletem a nemes gondolatokért. Az utolsó versszak nagyon szép. Õk csillagok lesznek, te boldog senki. Az a legnagyszerûbb dolog ebben a világban. ha ember tud lenni.
tetszett. Szeretettel: zsuzsu |
- március 19 2008 13:56:09
Érzem és értem a versed legmélyebb üzenetét...Isten szolgája lehetsz...tévedtem? |
- augusztus 22 2008 09:03:34
Nagyon szép. Engem a 6. versszak fogott meg a leginkább. Egy vers arról, hogy van, ami nem foglalkozás, hanem hivatás. (Hívatás) |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2025. május 19. hétfő,
Ivó, Milán napja van.
Holnap Bernát, Felícia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
