|
 Vendég: 21
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,217
|
|
Megálltam, mintha a lábam a földbe gyökerezett volna,
bíborvörösben fürdőzött az égalja.
Akaratlan felsikoltottam- merengve néztem a csodát,
az ecset bíborlazacosan árnyalja.
Eszembe jutott az a réges régi örömteljes tavasz,
a múlt, a szép álmok, a vágyak, a remény.
Irigyeltem a boldog nyugalmat, rigó is dalra zendült,
olyan volt minden, mint egy álom költemény.
Ekkor akaratlanul is záporozni kezdett a könnyem,
csak hullt, mintha dézsából öntötték volna.
Hirtelen szívemből kiröppent egy szelíd, hófehér galamb,
úgy láttam, mintha széllel karöltve dalolna.
|
|
|
- június 10 2017 12:08:39
Igen, ez az az érzés, amikor a szív túlcsordul! Annyi szépség árad el bennünk, hogy nem bírjuk... Gyönyörűt írtál, gratulálok!
Szeretettel: Magdi |
- június 10 2017 13:28:05
Kedves Zsuzsa, akaratlanul, de szépséges, gyönyörű verset írtál, mint ahogyan akaratlanul a pillanat szült csodát.
Szívből gratulálok remek soraidhoz!
Szeretettel: Margit  |
- június 10 2017 14:21:35
Akaratlanul is elmúlt egy szép szerelem. Számomra ezt mondja versed Zsuzsika!
Szeretettel olvastalak és gratulálok.
Évi |
- június 10 2017 19:02:13
Kedves Zsuzsa !
Minden elmúlik egyszer
Tibor |
- június 13 2017 08:52:49
Drága Magdi! Köszönöm szépen!
Kedves Margit! Nagyon- nagyon köszönöm!
Kedves Évi! Köszönöm szépen!
Kedves Tibor! Köszönöm, hogy olvastál Zsuzsa |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. november 05. szerda,
Imre napja van.
Holnap Lénárd napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
