|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
(egy elengedett gyerekkori fóbia)
Esteledik... Már alkonyat festi át,
aranyozza a zöldet, szürkét...
a víz tükrét ezüsttel vonja be.
Lépek... Múltból jövök. A jelenbe
cipeltem kicsi gyerek félelmét.
Mintha érinteném apró kezét...
itt, most, a "vízfogó" tetején,
s a sziklák alatt, ott, lent a mélyben,
nyúlt árnyék figyel az esti fényben,
óriás vagyok a gát peremén.
Lidércálmom hoztam... mást kívánok.
Sóhajjal száll el, mi megrekedt.
Nevet rám a nap e pillanatban,
cinkosan kacsint, s még szélesen villan
mosolya az összement táj felett. |
|
|
- június 14 2017 14:31:11
Nagyon szép versed, jó volt olvasni, kedves Icus.
Szívből gratulálok!
Margit  |
- június 15 2017 08:32:18
Szép versed szeretettel olvastam: Zsuzsa |
- június 15 2017 16:34:53
Icus kedves! Hmm... jó kis verset rittyentettél... Jó, hogy olvashattam.
Gratulálok szeretettel.
KíberFeri |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
