|
 Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Az élet vihara derékba törte,
Lassan rohadt mint földön a körte,
Belül a szíve noha még megmaradt,
De ereiből a vér csontig elapadt,
Száján a mosolya ócska kellék,
Hamisan szép de igaztalan rég,
Ereje már a fele sem annak,
Amiért emberi életet adnak,
A képzelet szülte s a lelke tűrte,
A szeretet emlékét messzire űzte,
A gonosz démon mi benne bújkált,
Minden szóban ami belül úgy fájt,
Elveszett ösvények útjain elveszett,
Reménye mi számtalan utat keresztezett,
Nem maradt belőle csak hant és gyász,
És a pillanat mit már örökre hiába vár,
De én..
Nem akarlak másnak mint amilyen voltál,
Ha széllel szemben is vadul rohantál,
Tán megtört a kétség és pofára estél,
De maradj velem még semmit nem vesztettél,
Míg élsz bántani fog az álnok világ,
Mint mostoha lét mi megtagadja fiát,
Amíg élsz bármi megtalál ami árt,
De te csakis a saját utadat járd,
Ne add fel, te annál többet érsz,
Ne űzd számon a maradék reményt,
A villám sem csap kétszer ugyanoda,
Te sem lehetsz már ennyire ostoba.
|
|
|
- június 25 2017 11:49:59
Csodaszép versedet szeretettel olvastam : Zsuzsa |
- június 30 2017 10:09:53
Köszi  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. május 19. hétfő,
Ivó, Milán napja van.
Holnap Bernát, Felícia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
