|
 Vendég: 18
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
Kilépett, mint a mámor
a régi önmagából,
az összes csontja fáradt,
bicsaklanak a lábak,
fürdetném szeretetből,
kicsúszik a kezemből,
s nézem, mint bűnt a jámbor,
mi lett az én anyámból,
göcsörtös akáctuskó,
övé az összes bús szó,
vágyom, hogy megöleljem,
s nem éri el a lelkem,
horpadt magánya nyomja,
s engem görbít a gondja,
én félek, ő meg rémül,
vérem forrása végül,
míg egyszer égig felnő,
s beszippantja egy felhő.
|
|
|
- július 02 2017 18:05:58
Nagyon szép versedet szeretettel olvastam : Zsuzsa |
- július 03 2017 08:15:45
Kedves Mityka!
Átérzéssel olvastam szívhez szóló, gyönyörű versed, mert bizony, mindannyian ide jutunk, akik megöregszünk. Szerencsések vagytok Mindketten, hogy még egymásra tudtok nézni és segíteni az öregen.
Jó egészséget kívánok és türelmet a megváltoztathatatlanhoz.
Szeretettel: Viola  |
- december 23 2017 10:33:40
Átérzem. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. augusztus 06. csütörtök,
Berta napja van.
Holnap Ibolya napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
