|
 Vendég: 71
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Amikor néhanapján magamra gondolok,
Belül egy valódi önarcképet rajzolok,
Tetszik vagy taszít a mindenkori látvány,
Fáj az igazság mint egy pusztító járvány,
Te sem tudnád ha magad is így látnál,
Több vagy kevesebb ez mint amire vártál,
Vagy csak elveszett valahol akit régen ismertél,
És semmi sem igaz amit rólam akkor elhittél,
De az ott attól még ugyanúgy én vagyok,
Néha beletörődni magam sem igazán tudok,
Hogy mindez úgy lett az életem része,
Hogy még csak nem is vettem észre,
Ahogy a csizmámon a vastagodó sár,
És a fogalmam az a némi kis halvány,
Ragadtak rám, mint legyek a légypapírra,
Ahogy az a nagy könyvben meg vagyon írva,
Akárcsak a múló időm súlya a vállaimra,
Minek terhét mindig vállalom újra és újra,
Pedig rosszabb mint a legrosszabb átok,
Vagy olyan áldás amire már hiába várok,
Mert változásra képtelen, ez a véget érő végtelen,
Szenvedély mely vértelen, de akaratos, féktelen,
Emberként létezem, egy névvel élő névtelen,
Elkorcsosult értelem, néha magam sem érthetem,
Amikor rám gondoltok, milyen képet láttok?,
Aki belül én vagyok az nem az amire vártok,
Tetszik vagy taszít ez a világpusztító látvány,
Fáj az igazság mint egy halálhozó járvány,
Hosszabb mint a leghosszabb gyilkos rémálom,
És még messze a vége hát hiába is várom,
Az életem harc amelyben nem köthetek békét,
És az önarcképem lett a legnagyobb ellenség. |
|
|
- július 06 2017 16:54:50
Igaz, bölcs gondolatok, gyönyörű vers! Gratulálok! |
- július 08 2017 12:39:25
"Ahogy az a nagy könyvben meg vagyon írva,"?!
Az életünk harc - de magunk harcolhatjuk meg.
Gratulálok versedhez. Szeretettel - Szfűz |
- július 16 2017 14:17:55
Köszi nektek  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
