|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
Darmay Viktor: Visszatéréskor / Beim Rückkehr
Beim Rückkehr
Du, liebe kleine Haus, ihr Wiesen und Auen!
Ich weiss es nicht mal, wie soll ich dich anschauen,
mein liebes Heimatland!
Viele Frühlinge in diesen Jahren vergangen,
nur der Gott weiss, wie oft habe ich verlangen
nur der Heimweg, nie fand.
Wiege mich hier, wiege mich, du süsse Träumerei,
der Mann soll spüren, was als Bub der Zauberei,
d‘ Wunde, soll nicht wehtun;
das kleine Fenster soll wie Gold glänzen im Mondschein,
von der Erinnerungen, auch du, du einfaches Häuslein,
‘d die ganze Region.
Lang ist es her, wenn am Wiege die Ammenmärchen,
das Herz benahm, und in leichten Ohnmacht Gärtchen,
träumte, dass ich lebe;
lang ist es her, kaum glaubte, dass wir uns sehen,
zwischen uns standen wie Himmels hohe Felsen,
die Zeit, und Jahresschläge.
Auf schweren Bahnen bin ich seit dem verhext,
auf den vielleicht Lorbeer, aber kein Friede wächst,
keine sanfte frieden;
Welches in mir geimpft hast, die Flamme ist so matt,
die flatternde Seele, mit Flügel lahm und platt,
traurig kranke Lieder.
Viel hat mir das bisherige Leben beigebracht,
mit egoistischem Spiel das Herz Gefühl überwacht
und von mir weit entfernt;
Aber an dich denkend, und dich sehend, von der
Erinnerung, Freude, nicht weinen soll, nie mehr,
das hat mich nicht gelernt.
Fordította Mucsi Antal-Tóni
Visszatéréskor
Te kedves kis hajlék, ti mezők, ligetek!
Azt sem tudom én már hogyan köszöntselek,
Édes szülőföldem!
Oly sok évnek mult el oly sok szép tavasza,
Csak az isten tudja hányszor vágytam haza,
És hajh még se jöttem.
Ringass el itt, ringass édes álomképzet,
Érezze a férfi, mit a gyermek érzett,
S ha van seb: ne fájjon;
Holdfénytől kis ablak légy megaranyozva,
Emlékemtől, - s te is egyszerü lakocska,
S minden e szép tájon.
Rég volt, hogy bölcsőmnél szólt dajkám meséje,
S szíyemet megszállván lágy aléltság kéje,
Álmodám, hogy élek;
Rég volt, sokszor alig hittem már, hogy látlak,
Köztem és közötted, mint sziklák, ugy álltak
Az idők s az évek.
Nehéz pályán kellett azóta küzdenem,
Melyen babér - talán, de béke nem terem,
Nem enyhe nyugalom;
Melyet belém oltál: a láng ah mi bágyadt, -
S fönn csapongó lelkem, mily erőtlen szárnyad, -
Mily bús, beteg dalom.
Sokra megtanított ez az élet engem,
önző szinléssel, hogy érzelmét elfedjem
A zaklatott szívnek;
De hogy rád gondolva, téged látva még csak,
Emléktől, örömtől egy könyet se sirjak,
Arra nem tanit meg.
Darmay Viktor: 1850 - 1878
|
|
|
- július 06 2017 16:53:02
Remek vers, fordítás! Gratulálok Toni! |
- július 08 2017 08:31:37
Köszönöm Zsuzsa,
az olvasást ...és a hozzászólást is...üdv Tóni... |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. június 05. péntek,
Pünkösd, Fatime napja van.
Holnap Norbert napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
