|
 Vendég: 96
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Falak között a hideg kiráz, árnyék borult rám,
Mintha csak a torkomat szabná el a borotvám,
Vért fertőző pestises hús férge rág bennem,
Marcangolja vénáim közt az életkedvem,
Nagyokat nyelve rángatom az ereszcsatornát,
Ha leszakad ha nem akkor is érzi az elmúlást,
Ahogy a fagy halálra dermed tudatlan szenvedek,
Éjsötét rózsáim tövisein meddő magok teremnek,
És elterelnek a rögös útra hogy kapáljam nap-naponta,
De nincs aki belém rúgna, s legalább korty vizet hozna,
Pedig várom ahogy a látványom majd elundorít mindent,
Ha szeretet nincs sehol legalább ennyi legyen ingyen,
Pedig nem vagyok fura csak nőtt egyéniségem,
Mintha csak kiújult volna egy régi fekélyem,
És belém veszve számos gondolat döngeti agyam,
Nem vagyok túl semleges hogyha hagyom magam?,
De akkor is mikor az álom szemhélyam alatt talál,
Várom hogy húsomba egyszer életet tetovál,
És nem leszek mint sötét hideg szív napról napra,
Én is pont olyan aki ugyanúgy várok a pirkadatra,
Mint koldus az aprópénzre, szakadék a túlfelére,
Vándor egy meleg ágyra, s a szeretet emlékére,
Sivatag az özönvízre, vagy éhes száj az ételére,
Dolgos kéz a fizetségre, s emberek az emberségre,
Méregként terjed a közöny a tiszta víztükrön,
A legtöbb még bele sem szagolt de máris gyűlölöm,
Elpocsékolt életeink halomra vetik meg egymást,
És én sem vagyok jobb a semminél csak épp oly pazarlás. |
|
|
- július 09 2017 18:25:07
Komoly, bölcs, elgondolkodtató, remek! Szeretettel gratulálok versedhez: Zsuzsa |
- július 16 2017 14:16:45
Köszi  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
