|
 Vendég: 25
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
Versben és európai stílusú haikuban…
Lógok a nyakamon, a magam néma kolonca vagyok,
Érdekes a marháknak is van… erre rácsodálkozok.
Észrevettem, hogy a csend eltűnt, talán már kihalt,
Futnék előle, de kolonc nem enged, ő csap zajt.
Egy tüllfüggönyön át látom, hogy ott a cselszövő élet,
Szenved ő is, de úgy tudom, hogy jövőt, ő még nem bérelt.
Szememmel látom is, hogy van az életnek bársonyos oldala,
Nekem ebből, annyi jutott, amennyit elmond a kolonc dala.
*
Csendem, vezérel,
Mint tamburmajor, úton.
És minden reggel.
*
Vezet a csendem a kijelölt utamon
Vágyam meg letámad, sárga hajnalokon…
Haragos mosolyok csak úgy bújócskáznak,
Sóvárgás, része a baldachinos ágynak.
Szomját oltaná a vad düh és gyűlölet,
Vonzalomtól lehet részeg a lehelet.
*
Lélekzajt hallok,
Csontvázam nagyon zörög.
Ez lenne a csend?
*
De! Hová lett a csendem?
Itt némi baj van, érzem.
Kolompom nyelvét, valaki rágógumival rég beragasztotta,
És nekem ilyen élet jutott, ahogy ezt a kolomp eldalolta.
Csend, Te fránya, hallgatag, te árnyalak,
Megjátszod magad, nem is vagy álmatag…
Nem szólsz, sorsomról nem tudok... ásatag.
A döbbenet esténként beszökik a szobámba,
Létnek arcát látom rajzolva szobám falára.
A bánat meg nem áll, de a csendben terjed,
Tépett szárnyú szeretet… a lényed tesped.
*
Magányom fészkel
Saját hátizsákomban.
Tapintható csend.
*
Hangfoszlányok a mély csenddel, egymásba elvegyülnek...
Izgalmas a légyott, egymásba… kioltva merülnek…
Vecsés, 2016. július 22. – Kustra Ferenc
|
|
|
- július 11 2017 06:12:41
Érdekes mondanivaló kedves Feri!
Hogy mitől érdekes? Ez egy nagyon pesszimista vers! Persze, én mint optimista számomra elképzelhetetlen ilyen csend, de nyilván van ilyen kedves Feri.
Szeretettel olvastam és gratulálok!
Évi |
- július 11 2017 10:29:15
Évi kedves, köszönöm, hogy voltál és, hogy érdekesnek tartod. Igen, annak is szántam. Miért kellenne, mindig szokványosat, már unalmasat, netán banálisat írni?
Igen, a világon sok olyan dolog van, amit el sem tudunk képzeni...
Köszönöm, hogy szeretettel olvastál és, hogy gratuláltál is.
KíberFeri  |
- július 11 2017 11:38:38
Egy pillanatra visszaléptem Ferikém, mert van még mondanivalóm. Mostanában én is gyakrabban írok pesszimista hangvételű verseket, pontosan, hogy ne legyen szokványos, unalmas a mindig pozitív kisugárzású vers. De meg kell, hogy mondjam, hogy rettenetes fantázia szükségeltetik ahhoz, hogy egy optimista - alapvetően - ember pesszimizmusba csapjon át. És ez fordítva is igaz. Ennek kapcsán sokat gondolkodtam azon, hogy melyiket is könnyebb írni? Nyilván egy pesszimizmus, bánatot, lelki fájdalmakat tükröző versnek nagyobb a lélektani hatása, mint egy csupa öröm, báj, szerelem, boldogság megfogalmazása. Tény, hogy szükség van mindkettőre.
Évi |
- július 11 2017 12:29:22
Kedves Feri, én is érdekesnek találom a verset, és nagyon elgondolkodtatónak. Vissza is kellett mennem párszor, hogy értelmezzem magamnak. De pont ezért különleges.
Hogy a kettőtök beszélgetéséhez hozzászóljak: szerintem a boldog, szerelmes, rózsaszín felhők közt lebegve majdnem lehetetlen depis verset írni, ha igen, az már olyan, mintha megrendelésre írnánk pl. köszöntőverset stb. Tehát erőltetett, még ha sikeres is, nem lélekből jön - bár ezt a kívülálló nem kell, hogy lássa.
Ugyanúgy: aki mélyponton van, borúlátó, épp rászakadt minden, az nem tud hepi-verset írni, csak erőltetve, ha muszáj valamiért. Ezt én megkaptam már sokszor, miért írok borús verseket - hát mert akkor éppen csak olyat tudok. Nem borúsat csak akkor írok, ha külön témáról szeretnék írni, aminek semmi köze az én aktuális lelkivilágomhoz.
Szóval szerintem az az igazi, ha mindenki elfogadja azt, ami magából jön épp akkor, és persze mások is megértenék.
Nekem nagyon átjött a hangulata ennek a versnek.
Gratulálok szeretettel: Magdi |
- július 11 2017 20:59:59
Kedves Feri! Érdekes, kicsit pesszimista. Elgondolkodtató, remek versed köszönöm, hogy olvashattam. Szeretettel: Zsuzsa |
- július 11 2017 22:20:56
Kedves Feri!
Különleges, lehangoló, gondolkodásra késztető versed átéreztem.
Lélekből fakadó mély gondolatok.
,,A döbbenet esténként beszökik a szobámba,
Létnek arcát látom rajzolva szobám falára.
A bánat meg nem áll, de a csendben terjed,
Tépett szárnyú szeretet… a lényed tesped.
*
Magányom fészkel
Saját hátizsákomban.
Tapintható csend.''
Szívvel, szeretettel olvastam megható, de remek alkotásod.
Margit  |
- július 21 2017 22:15:53
Évi kedves, jó, hogy kifejetted, egyetértek!
KíberFeri |
- július 21 2017 22:19:49
Magdi kedves, nagyon jó a gondolatsorod, így az olvasói aktivitásodat le is osztályozom = 5*
Egyetértek. Szerintem, aki mindig csak a boldogságról meg a szerelemről, meg a szépről ir, az végül is képmutató. Az élet, hogyan lehetne állandóan "boldog"?
Köszönöm, hogy gratuláltál is szeretettel:
KíberFeri |
- július 21 2017 22:21:24
Mergitusin kedves, jó, hogy olvastál, hogy értékeltél és az, hogy a mondanivalómat átérezted!
Köszönöm, hogy szívvel, szeretettel olvastál és a "remek" minősítést is.
KíberFeri |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. január 03. péntek,
Genovéva napja van.
Holnap Titusz, Leona napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
