|
 Vendég: 25
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,217
|
|
Szív-ereim tintakéken duzzadnak.
Márvány égen hófehérben juh-paplan.
Szellő, nyájat úgy terelget. Fúj lehellet-
szertefoszlik. Apró bodrok,
mint a fodrok köddé válnak.
Fájna nékik talán mégis?
Újra élnek hogyha éj lesz,
ágas-bogas csillag képben,
színaranyban.
Át a parton, túl a fényen
pillanat van. Elvarázsol.
Gyémánt kavics, sok-sok apró pici mécses.
Él, ha lángol, remeg táncol, utóléred.
Mérföldkő lesz az a lépés.
Mer a lépted, ott nyomot hagy.
Ha leméred, meg is érted a Holnapot.
Tudatodban megidézed, ott ragyog.
Szinte fáj is, még a vágy is csalogat.
Összeszorít szívet lelket, hasogat.
Mégis, mégis jó az érzés, hadd fájjon.
Vér az érben mindig szívhez találjon. |
|
|
- július 17 2017 20:05:47
Csodaszép, elgondolkodtató, igaz versed szeretettel olvastam: Zsuzsa |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. október 30. csütörtök,
Alfonz napja van.
Holnap Farkas napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
