Ha én szólok Hozzád észre sem veszed,
Megkérdem tőled, könnyes a szemed?
Látom, hogy fáj még gyötrődsz szüntelen
nem figyelsz rám, pedig én tüzet szüntettem.
Öntörvénnyel ma már semmire sem mész,
szabályba botlasz, van, és nem kevés!
Bezúz a forgatag, nem találod magad
legalább hallgasd, hallgasd a szavamat!
Nem kérsz már belőlem egy cseppet sem, rendben
megbújok mögötted halkan és csendben
ha jön az égi háború, s veszítesz
tudnod kell, ott vagyok mögötted, mert szeretlek, nem hiszed?
Gátlások kötik a népet békjóba a szabadság csak a papírba
Szeretettel olvastalak mint mindég
Tibor
orok szerelem55 - július 18 2017 15:05:48
Évike kedves, nagyon jól mennek Neked az ilyen témájú versek.
Szívvel, szeretettel olvasom őket. Szívből gratulálok Neked.
Szeretettel: Margit
gyongyszem555 - július 18 2017 15:42:10
Kedves Tibor!
Köszönöm szépen, hogy olvastál.
Szeretettel: Évi
gyongyszem555 - július 18 2017 15:54:31
Margitkám kedves! Azt írta nekem itt a Korongon egy költő, hogy én "leginkább programverseket írok, melyből felfelé vezet az az út."
"Fogalom meghatározás ... programvers; olyan költői alkotás, amelynek funkciója van; egy tétel, esztétikai elv vagy irodalmi program ars poetikus kifejezése; .."
Köszönöm szépen megtisztelő figyelmedet.
Köszönöm a figyelmedet a poet.hu.-n (is)
Szeretettel: Évi
orok szerelem55 - július 18 2017 19:58:51
Évikém, én is köszönöm a figyelmed, hogy a Poet-on rám találtál. Remélem nem volt nehéz, mert az író nevem itt és ott azonos.
Szeretettel üdvözöllek: Margit
gyongyszem555 - július 19 2017 05:47:54
Igen, azért sem, meg megismertem most már az írásodat - tudod, azért eltelt egy kis idő már itt a Korongon Veled "múltunk" van és én figyelmesen olvasok és ami megfog, az általában benne marad az agyban. Egyszer - régen - volt egy verselő, aki úgy cselekedett, hogy elolvasta a címet, meg az utolsó sort a versből és ide véste a kommentjét. Olyan hülyeségeket írt, köszönő viszonyban nem volt az alkotás témájával,, mondanivalójával a versben foglaltakkal a kommentjének... Persze nem volt ideje végig olvasni, de kommentelni szeretett, és úgy volt vele, mindegy, hogy mit ír, csak írjon!
Puszi, akkor legalább már két helyen találkozunk.
Szeretettel: Évi
és én figyelmesen olvasok és ami megfog, az általában benne marad az agyban. Egyszer - régen - volt egy verselő, aki úgy cselekedett, hogy elolvasta a címet, meg az utolsó sort a versből és ide véste a kommentjét. Olyan hülyeségeket írt, köszönő viszonyban nem volt az alkotás témájával,, mondanivalójával a versben foglaltakkal a kommentjének... Persze nem volt ideje végig olvasni, de kommentelni szeretett, és úgy volt vele, mindegy, hogy mit ír, csak írjon!
