Furcsán csillog szemüveged,
kedves...
vagy csak a fényhatás?
Amint elkezded törölgetni,
törlöd a semmit...
most beszédes köztünk
ez a néma, ám
sokatmondó
hallgatás.
Szemedben ugyanazt látom
így is...
és van, mit eltüntetni
még te sem tudsz,
a bánat pillanata elér,
elõle hiába futsz,
s fátyolosan látom
szemed tükrében:
ez itt megint egy
búcsúzás...
kormi37 - március 21 2008 10:45:02
Szomorkás a versed. A hangulatot áraszt amit MANON írt vele egyetértek. Grat. Szeretettel:Kormi
szoszircsi - március 21 2008 17:23:24
[b]Magdi...békés-szelíd-finomsággal fested le a búcsúzást...és ha jól értem - a megint szóból - már nem elsõ...de lehet nem is az utolsó....remélem...nagyon! szeretettel[/b] szí.
gondola - március 21 2008 17:51:52
...szomorú...szép...szomorú
Magdileona - március 21 2008 22:22:53
Köszönöm szépen nektek!
Igen, nem végsõ, csak egy a sok közül...
Szeretettel: Magdi
