|
 Vendég: 75
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
A színes égbolt mely fentről mindig mindent lát,
Talán ő csak az egyetlen ki tudja minden okát,
Ki érti az időt, az elkerülhetetlen elmúlást,
S a pillanatot, melytől kezdve minden más,
Hány olyan nap telt már el mint ez a mai?,
Hány gyönyörű szép jövő veszett már így el?,
Egy élet lehetett volna, mely mára már nincs,
Úgy kezdtük akkor el, hogy túljutunk mindenen,
De mára megfakult kép a te és én csupán,
Szilánkokra törött, oly kopott s halovány,
Véget érhet e így egy érzés egyáltalán?,
Vagy nem is létezett soha talán...? örök talány,
A színes égbolt alatt ahol minden létezik,
Minden ami egyik percről a másikra elveszik,
Életeink mára már csak a letűnt múltat idézik,
S útjaink egymást többé már nem keresztezik,
A színes égbolt mely alatt minden vágyunk fogant,
Végül csendben nézte végig közös halálunkat,
S mosolyogva világította meg számunkra az utat,
Mely dédelgetett álmainktól a legmesszebb mutat,
Hány örök álom volt már, mi ily egyszerű véget ért?
Hány üres ígéret, mit ki sem mondtunk elvetélt?
Az ember szíve néha néha felsikolt hogy miért?
Választ nem követelt, nem kért, csak titkon remélt,
A színes égbolt mely fentről mindig mindent lát,
Talán ő csak az egyetlen ki tudja minden okát,
Ki érti a sorsot, mi a jövőnk útjába állt,
A pillanatban mikor létezni is pokolian fájt. |
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
