Almafán ingatott kötött gyapjú testfedõ
esõben szárad, karcsú felhõfüggöny alatt.
Nyelvét nyeli le a füleit tekercselõ,
miután egy sötét rózsabokorba szaladt.
Szikkadt csókok itatják még az izzadt testét.
Oázisként csillognak a véres szemébe.
Lecsukódó szemei keresték az estét,
de a látomás szolgái álltak elébe.
Törött üvegdarabok közt térdel egyedül,
és a bokorban vágyik a lágy cinkeszóra.
De rózsái sorba rendezõdnek remekül
s söprik ki a törmeléket a véres hóra.
