|
 Vendég: 65
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Sokan félnek a magánytól,
Félnek és remegve rettegnek,
Hogy kimondják nékik is a szót,
Én már téged, nem szeretlek!
Könny hull, e szavak hallatán
Megtört szív, némán hasad,
s mint az áldó nyári zápor,
Csak csendben szakad!
Nem kell félned, ó ember!
Én szíved, soha nem bántom,
Inkább gyógyítom, gyógyítom,
Ha rajta bánat jelét meglátom.
Mindig egyedül vagyok,
Egyedül éj-nappalok idején
Vágyakozva, várakozva te rád,
A szeretetnek szigetén.
Szeretetnek szigetén,
Ölel a Végtelen Boldog,
Ki már akkor is szeretett,
Mikor anyám, szíve alatt hordott.
Szeretete reám áradt,
Néma boldog csendben,
S én megérzetem, meg
Itt a helyem, itt e rendben.
Egyedül élek, mégis boldogan,
Föld népe lett az én rokonom,
S anyám, apám, testvérem mindaz,
Kit szeretetem jelével naponta csókolok! |
|
|
- március 21 2008 20:20:07
Kedves Szilárd! Kár, hogy én vagyok az elsõ, aki megpihent ezen a szeretet szigeten, köszönöm, jó volt olvasniés érezni  |
- március 21 2008 21:30:03
Magányban és csendben születnek a jó versek, de magányos ne légy.
Üdv.J. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. szeptember 15. kedd,
Enikő napja van.
Holnap Edit napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
