|
 Vendég: 31
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Hogyha manapság még hullócsillagot látok,
Nem remélek semmit, nem bízok, nem kívánok,
Csak nézem amint elvész sebesen, örökre,
S az jut eszembe, már nincs szükségem semmire,
Vagyok aki vagyok, s mindig több lesz mi nem lehetek,
Van amim van, de mind kevesebb az, mit még elérhetek,
Az élet száguld, néha velem is, de többnyire nélkülem,
Mégsincs bennem semmi elmúlástól való félelem,
Múlik ugyan az idő, mert hát mi mást is tehetne,
Nem fordulhat vissza, engem mégis itt feledve,
Addig hajszol míg végül én is enyészetté öregedek,
S már annyit sem lesz erőm suttogni, ég veletek,
De azok ott fent, fényes pontok tengereként az égen,
Pont olyanok mint voltak anno egyszer régen,
Pedig hajj, mennyit láttam már örökre leáldozni,
Mégis, néha azt hiszem az égbolt képtelen változni. |
|
|
- augusztus 27 2017 12:29:04
Nagyon szép vers! Örömmel, szeretettel olvastalak. Zsuzsa |
- augusztus 27 2017 16:06:58
Érdekes, szépen írtad meg, jó és tetszik!
Elismeréssel, kalapemeléssel: vivát!
KíberFeri  |
- augusztus 27 2017 22:11:39
Sziasztok! Köszönöm, hogy olvastatok, örülök hogy tetszett.  nem írok ugyan túl sűrűn, de majd néha küldök be ezt azt ha akad :-) |
- augusztus 28 2017 07:38:33
Nagyon szép alkotás, szeretettel gratulálok. Éva |
- augusztus 28 2017 10:49:05
Köszönöm szépen |
- augusztus 28 2017 10:50:07
Gratulálok szép versedhez. Szeretettel olvastalak - Szomorúfűz |
- augusztus 30 2017 19:40:24
Köszi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 15. kedd,
Enikő napja van.
Holnap Edit napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
