|
 Vendég: 120
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Hajnal sápadt fénye dereng,
s én nem alszom még,
a köd fátyolos füstként terjed,
szürkés ezüst-kék.
Hosszú leplem redőiben
álmok bujkálnak,
ziláltak, melyeket soha
át nem aludtak.
Hajam befonta az élet,
koszorúm mesél,
engedj hát el innen messze,
az én szívem itt fél. |
|
|
- augusztus 30 2017 19:58:24
Kedves Magdi, nagyon jól megfogalmaztad versedben, milyenek az átvirrasztott éjszakák, mikor az álmok elérhetetlenek. Már megszabadulni szeretnék tőlük, de majdhogy lehetetlen.
Szeretettel olvastam remek versed, szívből, elismeréssel gratulálok!
Margit |
- augusztus 31 2017 10:28:20
Magdi kedves! Igen, sokszor és sokunkban benne van az elmenés, sőt az elmenekülés vágya! De! Az emberi lét, nem igy van felépítve. Ha mindenki szabadon a pillanatnyi benyomása alapján menekülne, akkor az utak tele volnának a háza, meg üresek lennének!
A Te elvi hozzállásod, ahogy megírtad egyszerűen nagyszerű! 5*
Örömmel olvastalak!
Poétaöleléssel és szeretettel: gratulálok.
KíberFeri  |
- augusztus 31 2017 11:44:19
Köszönöm szépen, kedves Margit, Sue, Feri - örülök, hogy tetszett.
Feri, igen, ez így van, de az elvágyódás azért nem olyan általános, hogy kiürülhetne a város. Egyedi érzések, hangulatok... a vers amúgy sem mindig a nyers valóság, kicsit elvonatkoztatottabb, hangulati... Köszi szépen. |
- augusztus 31 2017 14:21:23
Szeretettel olvastam szép versed, gratulálok: Zsuzsa
"engedj hát el innen messze,
az én szívem itt fél." |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
