|
 Vendég: 101
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Hajlottan is tovább élni
(Emlékezés egy fenyőfára)
Hajlottan is tovább élni akart ez a fekvő fenyő,
láttam, ahogy belőle még egy egyenes ága kinő.
Úgy múltak a tavaszok, a nyarak, őszök és a telek,
hogy a hajlott törzsű fenyő nem volt érték már senkinek.
Ám én sok-sok éven át jártamban néztem jövet-menet,
ahogy zöldell, díszít ősszel sok megsárgult falevelet.
Ahogy azok közrefogják, s talán kicsit irigyellik,
hogy míg ők az enyészeté, a fenyőfa sose "vedlik".
Nem hullatja tűlevelét, se melegben, se hidegben,
bár nem áll ő nagyon büszkén, csak hajlottan, csak leverten.
De az ifjú, szép hajtása segítette tovább élni,
s azt, hogy senki nem bántotta, kezdtem én valónak vélni.
Már nem láttam mikor vágták ki e hajlott törzsű fenyőt,
de egy kedves ismerősöm lefotózta még azelőtt,
mikor kivágták hajtását és a hajlott hátú fenyőt,
megkímélve szenvedéstől, s haljon meg időnap előtt.
Örülök, hogy legalább a fényképen még tovább látom,
akár sudár, akár hajlott törzsű volt, s az én barátom!
Torma Zsuzsanna
2017. szeptember 11.
|
|
|
- szeptember 11 2017 15:50:35
Zsuzsa Drága!
Megható versed szeretettel olvastam: Viola  |
- szeptember 12 2017 00:28:02
Van benne itt-ott egy kis ismétlés, de amúgy egy szép, emberséges vers. Szegény fa, útban volt valakinek... Minden kivágott fa - nekem is barátom... Nem illik az öregeket a szakadékba lökni... Az általa elfoglalt területet sajnálták tőle...
Én is szívesen olvastam, kedves Zsuzsanna!
Szeretettel: Dávid
|
- szeptember 12 2017 00:55:20
Mivel nagyon tetszett, én egy kicsit "megdávidosítottam"... 
"Hajlottan is élni akart tovább ez a fekvő fenyő,
Ki gondolta, hogy belőle még egy oldalág is kinő...
Tavaszok és nyarak múltak, jöttek őszök, hideg telek,
Aztán egyszer ez a fenyő nem lett érték már senkinek.
Sok éven át néztem a fát közelében jövet-menet,
Ahogy zöldellt, és hullatott ősszel sárga tűlevelet.
Közrefogták másféle fák, s azok talán irigyelték,
Hogy míg ők lekopaszodnak, a fenyőfa zöldell mindég.
Cserélgeti tűlevelét egész évben ő szünetlen,
Még ha nem is büszkén feszít, csak hajlottan, meggörnyedten.
De fiatal, erős ága segítette tovább élni,
S azt, hogy megtűrik ezért is, kezdtem én nagyon remélni.
Nem láttam, hogy mikor vágták ki e hajlott törzsű fenyőt,
De egy kedves ismerősöm lefotózta még azelőtt.
Kivágták a hajlott fenyőt, nem kímélve az új ágat,
Haljon meg időnap előtt, ne csúfítsa el a tájat...
Örülök, hogy legalább a fotót róla tovább látom,
Sudár volt vagy hajlott törzsű, egy biztos - az én barátom!" |
- szeptember 12 2017 03:07:44
Nagyon szép a versed Drága Zsuzsikám! Átvitt értelemben is bölcs gondolatokat sugall, emberi érzéseket. Hiszen minden élőlény élni akar, ha meg is hajlott a háta az évek hosszú percei, órái alatt, nem kell azért Őt likvidálni...de tényleg, ha útban volt valakinek? Sajnos ezek a történések a mindennapjaink!
Szeretettel olvastalak és gratulálok!
Évi |
- szeptember 12 2017 13:39:09
Újra itt vagyok és csodálattal adózom Dávid költeményének is.
Jó volt Veletek lenni és a Fenyőre emlékezni.
Szeretettel: Viola : p |
- szeptember 12 2017 15:12:25
Zsuzsa kedves, jó volt soraidat olvasni!
Gratula!
KíberFeri |
- szeptember 13 2017 08:10:22
Kedves Viola, Dávid, Évike és Feri!
Nagyon szépen köszönöm kedves hozzászólásaitokat.
Különösen köszönöm Szőllősi Dávidnak, hogy átköltötte, ami nekem nagyon tetszik, s örülök, hogy a szótagszámokat meghagyta! S természetesen abban is igaza van Dávidnak, hogy a fenyő is hullatja a tűleveleit, csak mindig hoz új tűleveleket, s így mindig zöld marad a lombja.
Bizony, kedves Évike, amikor a fotót nézve elgondolkodtam, hogy erről egy verset írok, az is eszembe jutott, hogy átvitt értelmű is lehet a mondanivaló, hiszen szimbolizálhat ez a fenyő egy idejekorán hajlott hátú, vagy netán születésétől fogva fogyatékkal élő embert is, akinek bele kell nyugodni abba, hogy életét nem élheti úgy mint az egészségesen születettek. De, ahogy a fogyatékosan élők is szülhetnek egészséges gyermekeket, úgy ez a fekvő fenyő is hajtott egy égnek álló, ifjú ágat, s együtt élték életüket, amíg lehetett.
Sajnos, mindig vannak változások az életben, úgy a város képe is átalakul itt-ott. Így történt ez Kaposváron is, amikor a Petőfi iskola bezárt, s helyébe egy multicég épített egy újabb bevásárlóközpontot. A régi, megszokott látkép nem illett bele az újba.
Köszönet az olvasásért, a véleményekért, és elnézést, hogy én csak nagyon ritkán tudok itt lenni!
Szeretettel: Zsuzsa |
- szeptember 13 2017 08:11:50
Elmentem Dávid által írt változatot, mert nagyon tetszik!
Köszönöm! |
- szeptember 14 2017 02:35:07
Kedves Zsuzsanna, köszönöm, de az ihlető te voltál, én csak a formán igazítottam kicsit. Csak az arra érdemes verseket szoktam úgymond "megdávidosítani"...
A tiéd nagyon megfogott, mert én is nagyon szeretem a természetet, és szíven üt annak pusztítása. Egy kivágott fa helyett annyit kell ültetni, ahány éves a "halálraítélt" volt... És rá annyi évig vigyázni is...
Szeretettel: Dávid
|
- szeptember 16 2017 06:26:13
Kedves Dávid!
Nagyon köszönöm soraidat, igazán nagyon szépen, s talán még szebben, és helyénvalóbban írtad át a versemet! Amit Te tudsz, azt csak kevesen tudják, hiszen minden idegen nyelvből fordított versed csodálatos! Igen nagyra becsüllek, és ha még személyesen nem is beszélgettünk, Te is a többi kedves lelki társam közé tartozol. De volt szerencsém Téged látni és hallani a Szabó Ervin könyvtárban, ahol Viola mellett foglaltam helyet annak idején, még néhány évvel ezelőtt.
Én is nagyon szeretem a fákat, akár az erdőben, akár a parkokban, akár az udvarunkban, kertünkben, telkünkön. Ha valamelyik elszárad, máris ültetünk helyette másikat. Szerencsére a legtöbb fa meg is ajándékoz minket sok gyümölccsel, bár az időjárás nem a megfelelő az utóbbi években.
Szeretettel üdvözöllek: Zsuzsa
|
- november 14 2017 13:46:27
Kedves Zsuzsa! A sorok mögött látom az emberi érzelmeket is. Ha egy ember megbetegszik, esetleg megrokkan, a legtöbb ember elfordul tőle, a "barátok" többsége is. Sajnos a magunk bőrén tapasztaltam. Férjem lábát amputálták egy sztrók után, én a múlt év novembertől februárig voltam kórházba egy baktérium fertőzés miatt. Egyetlen barátunk törődött velünk, minden héten külföldről meglátogatott a feleségével együtt. Persze a családon kívül. Meglátogattad a hajlott hátú fenyőt, amíg élt, és utána is barátként gondolsz rá. Nagyon szép!
Szeretettel: Hajdu Marcsy |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
