Álmodoztam rólad, de te Földre szálltál,
nem voltál már angyal, hanem szívből vártál.
Csillogó fények közt, karjaidba zártál,
velem kéz a kézben, a valóságban jártál!
Ott ültünk le padra, a folyó tiszta partján,
hallgattuk a madarakat, a szellő puha karján.
Velünk repült minden, mi őszinte és boldog,
szeretetnek szárnyán, minden fényes volt ott.
A csendnek sima tükrén, valami megremeg,
kósza lelkek között, szeretet hempereg.
Elárasztja szívünk, a valós-igaz béke,
mely csak nagy viharral, hullhat le a Földre!
