|
 Vendég: 77
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Dehogy furcsálltunk tarka avart
akkor még fürge lábunk alatt.
Dehogy fogtuk be kényes fülünk,
mikor a parton ellépdeltünk,
öreg Dunának puha szélén,
akkor már te voltál csak a fény:
csillogó szemed éj-szememben.
Szívem kívül vert közeledben.
Szerencse, hogy még emlékezni
enged az első levél-fecni,
amin egy dátum oda hívott,
rajta megjegyzés vagy fontos ok
nem is volt,és te mégis tudtad,
nyakamra kígyózik az ujjad,
s hogy ezt annyiszor ismételjük,
őszi virágnyílás lesz énünk...
Szómágia a parti sétány,
érett csókok közt akad néhány,
mely felidézi ifjúságunk,
ha épp avarban botorkálunk.
A percek ma is közelt lesnek,
vágyakba megszokást kevernek,
hidegnek tűnik avarpárnánk,
taposva halljuk csikorgását.
Fa törzsén ülünk. Nézd, hogy billeg
a hullám, szinte versként lüktet,
aztán elsimul, mint emlékünk.
Félholt levélre némán lépünk.
|
|
|
- szeptember 17 2017 14:35:05
Szeretettel olvastam csodaszép őszt idéző versed, gratulálok: Zsuzsa |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
