Irgalmas verőfény, szanaszéjjel vágta,
A hitnek furcsa hidját, fényes mennyországba!
Helyette az álmot, ezer kinccsé szórta,
mely ragyogott az éjjel, a szívem is elhozta!
Megmaradt a jónak, minden drága gyöngye,
borúltságban derű, bárcsak béke jönne!
Csillogásnak árja, tündérfények között,
Koromsötét éjnek, ragyogása eljött!
Nem hagyott már utat semmi sötétségnek,
hanem az igazi, szívbeli reménynek!
Napsugárnak fénye, mindenkihez eljött,
rózsaszín köd szitált, szívárványok között.
