|
 Vendég: 19
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Arcomon halvány fényjáték dereng.
Két barna szemem a távolba mereng.
Nyugodtan nyugszik a fényes korongon,
Kel a nap, nyugszik a hold a látóhatáron.
Magányos látomás a fák közt,
Alaktalan alak lehel gyenge gõzt.
Formája a ködben alig látható,
Mozdulatlansága hatalmas, és nyugtató.
Csillogó szeme sejtelmesen titokzatos,
Bõre illata a friss fûhöz hasonlatos.
Gyengéd közelsége, megérinthetetlen,
Egyetlen pillantása, elfelejthetetlen.
Arcát a köd függönye fátyolozza,
Haját a harmat hinti, aranyozza.
Nyújtja felém hold szürke kezét,
Indulnék, de hallom a fájdalom neszét.
Feltámad a szél, és felkél a nap,
A köddel együtt eltûnik a gyönyörû alak.
Könnyes arccal térdelek a földre,
Bánatosan nézek arra a helyre,
Ahol a szépséges névtelen veszett a ködbe. |
|
|
- március 22 2008 17:50:17
Nagyon tetszik a versed.Ahogy a szavakkal játszol az naon tetszik.
Csak igy tovább. |
- március 22 2008 17:57:51
Kedves Raf
Szép a vers, csak egy pici gondom van vele: sok a ragrím....tudom, ez gyenge kifogásnak tûnik, én is utáltam anno, mikor ezt mondogatták nekem, de tulképp igazuk volt.....szerintem ha errõl a kis dologról leszoknál, remek verseket írnál
Remélem nem bántottalak meg
Szeretettel:Heni |
- március 22 2008 21:25:32
Kedves Raf , ragrim, ide vagy oda, nagyon tetszik : Ildi |
- március 23 2008 23:54:27
Kedves Raf örülök, hogy olvashattalak!Szeretettel Babian |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2025. szeptember 17. szerda,
Zsófia napja van.
Holnap Diána napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
