Jönnek, és lőttek, golyók süvítettek,
bomladozó testek a földön hevertek,
Örült, ki még élt, és nem találták el,
bíztak a csodában, de az nem jött el.
Szürkeségben, pesti utcán, százezrek ajakán,
szólt a dal, énekelték: Isten, ne hagyj el!
Árva néped támogasd, békét hozz e földre,
sokat megélt honfitársak, forrongó szívébe!
Hirtelen most elült, a harcok nagy vihara,
fénytelen utcákon, a járkálások zaja.
Békének hihettük, mely akkor jött el végre,
amikor a létnek, megérint a fénye....
